"I was wondering if the flooding has affected the location of the hostel?"
kedvesvendég besztof
lakáshirdetés szövegében a “mediterrán jellegű” vajon azt jelenti, hogy az épületben többségben vannak a cigányok?
“i stopped wearing coco chanel perfume when I heard she died alone in her apartment, old and poor and forgotten. i really don’t want to end up like that, you know” mondja az egyik bentlakónk bőröndpakolás közben, miután fújt egy kevés lady gagát a csuklómra
már rég a gépén ül amikor az egyik emeletes ággyal küszködve koppan a vállamon, aztán a padlón valami kemény, mint az üveg, és halovány rózsaszín; “coco chanel paris” írja a címke, “mademoiselle”. majdnem teli van. kéri valaki? nem szeretem az édes illatokat.
barbilány! barbilány! neszürcsöjjél barbilány!
csukbeazajtót húzdelafüggönyt neszürcsöjjél barbilány!!
írok egy panknótát, ez lesz a refrén.
a szimpatikus (és foltokban sebhelyes) arcú amcsi lányka a kezelhetetlen, szétálló hajával, harry potteres mappájával, fekete-fehér csíkos zoknijával egy délután kemény melója alatt változott át tökéletes arcú tv-feleséggé, vagy akár egy közepesen jelentéktelen városka esti híradójának bemondónőjévé; nem értem én a nőket bazmeg. mondjuk 15 perccel hogy előlibbent a sminkkészlete mögül csöngetett is a gereblyealkatú pasija (a fejemben meg a beépített oridzsinál afro-amerikaink vaskos hangját hallottam, amint azt vakkantja, hogy “naaah… he looks like a pussy”) hogy elvigye partizni. szinte vártam hogy kezét tördelve érdeklődjön mikor van a curfew, hányra hozza vissza a háttérben zavartan heherésző lányt.
kicsit becsiccsentve hazafelé ballagok a hétben, épp lomtalanítás van, a vállamon egy elmondhatatlanul sárga, szívecskemintás, fodros szélű esernyő, aminek a kampójára akasztva egy studio ghiblis papírzacskó lengedez, mert a strasszkövekkel kivarrt, negyvenes, ún “fuck me” cipőt nyilván nem lehet otthagyni (“majd felrakod vaterára!”)
budapest lájf.
kínai anyanyelvű vendégek vicces szokása, hogy a foglalási- és anyakönyvezett nevüktől valami gyökeresen eltérőt mondanak amikor megkérdezem, hogy hogyan szólíthatom őket (a social awkwardságom meg kitartóan igyekszik hülyét csinálni belőlem,
- and how can I call you, what is your name?
- vivian.
- NO IT’S NOT)
és mindig a legbénább neveket választják, vivian, royce meg taylor volt eddig, meg most írt egy winky.
kamingáut: rettenetesen hidegen hagy a könyvek illata
viszont a rejtélyes eredetű foltokon (vajon zsír? vér? paradicsom? sperma?) hosszasan szoktam tűnődni.
javaslom, hogy jelöljük ki a mai napot nemzetközi gyűlölet-nappá, mindenkinek elpattant ma az agya egyszer-kétszer, nekem is.
vendéggel való üvöltözés: pipa
pedigénaztán! (a birkatürelműnek mondott, valójában csak érdektelen.)
