álldogálok. intek. busz csikorogva fékez és félig a bicikliúton megáll.

kultúrsokk egy héttel költözés előtt:

amikor ír a leendő landlady, hogy októberben kezdi a kemoterápiát, és szépen megkér hogy ne haragudjak ha nem lesz annyira vidám és szociábilis.

én nemtom mi a fasz van velem és/vagy a világgal de az elmúlt egy hétben a következőket sikerült összehozni:

- összevesztem egy kollégával (felmondásig fajulva)

- a két hónapja felújított laptopom pukkant egyet és levélnehezékké változott

- kiszedtek a sorból a cba-ban és áttúrták a táskám, mert “látták hogy olaj lett beletéve” (igen; általam, húsz perccel hamarabb és kb négy kilométerrel arrébb)

- egy csávó (?) elsodort a hátsó keréknél fogva és megállás nélkül továbbhajtott.

persze lehet ezt úgy is nézni, hogy egy héttel hamarabb lettem szabad; most van egy új (hat helyett mindössze kétéves) gépem; nem rángattak meg és hívták rám a rendőröket és csak felnit kell cserélnem, nem mondjuk gipszet a lábamon de valahogy kezdem úgy érezni hogy nem veszem a lapot valamivel kapcsolatban.

perpillanat ez a legszórakoztatóbb dolog a neten, főleg mert találkoztam velük és tényleg szőrös, kövérkés hobbitok.

asszel a vendéglátózást akkor kell abbahagyni, amikor elkezdem elvárni a vendégtől hogy engem is embernek nézzen. möh.

házasodós szezon

ha valaki kézzelfogható bizonyítékot akar a mesterségesen gerjesztett és fenntartott női testképzavarra akkor javaslom menjem be egy fehérneműboltba és tapogassa végig, mit sem adva az eladók rosszalló pillantásaira, a melltartókat; egészen az E kosárig mindegyik szivacsos.

úgy tűnik az ideális méretű mell mindig az eggyel nagyobb.

emberekakik 2 

a teljes, fingós-baszós poénokon túli terra incognitát iróniának nevezik

emberekakik

aláírják a posztjaikat fészbúkon.